- Milyen érzés volt, hogy leborotválták a fejed a szerep miatt?

- Számomra izgalmas volt, hogy egy időre félredobhattam a hiúságomat, és haj nélkül járhattam. Persze, amikor a borotválás történt, a figurám bőrében voltam, és az ő számára ez nagyon traumatikus élmény.

- Hogy vettétek fel azt a jelenetet?

- A legnagyobb stresszt az jelentette, hogy csak egy lehetőségünk volt felvenni. A filmeknél általában könnyű a dolgunk, ha elrontunk valamit, megismételhetjük. De itt nem ez volt a helyzet, ezért több kamerával többször is elpróbálták a felvételt, és egy önkéntes fejét is leborotválták, hogy megbizonyosodjanak róla, a borotva nem zavar be. Én pedig nagyon koncentráltam, hogy amikor rám kerül a sor, a lehető legjobban végezzem a dolgom.

- Milyen egy maszkot viselő színésszel játszani?

- Hugo Weaving olyan elképesztően jó színész, hogy annak ellenére, hogy nem használhatta eszközként az arcát, a hangjával és a fizikumával pontosan kifejezte magát; remek alakítást nyújtott. És amire én mint színésznő gondoltam - Például, hogy vajon mi zajlik a maszk mögött? Most vajon mosolyog? Vagy sír? Lehet, hogy dühös? -, azt a figurám is ugyanúgy átélte. Szóval fel tudtam használni ezt az érzést.

- Úgy tűnt, hogy pici nüánszokkal fejezte ki magát.

- Ez nagyon kényes ügy, mert az nyilván nem jó, ha egy maszk ugrabugrál a vásznon. Nagyon finom és pontos munkára volt szükség. Ezt ő és James (McTeigue, a rendező - a szerk.) együtt dolgozták ki, James nézte a képernyőn, visszajelezte neki, hogy hogyan fest, és ő annak megfelelően igazíthatott a mozgásán.

- Evey hogyan viszonyul Vhez, és hogyan változik a kapcsolatuk a film során?

- Szerintem az egyik legizgalmasabb dolog a figurák viszonyát illetően az, hogy folyamatosan változik, mint az életben, ahol különböző helyzetekben különböző szerepeket játszunk a kapcsolatainkban. Aki egyszer a védelmező, az máskor a kínzó. Különböző pillanatok vannak a filmben, van, amikor szeretők, van, amikor apa és lánya, van, amikor ellenségek, van, amikor mester és tanítványa. Különböző fázisokon mennek keresztül, amelyek összekapcsolódnak, így bizonyos pillanatokban ezek mindegyike egyszerre van jelen.

- A filmben V cselekedeteit a kormány terrorizmusnak kiáltja ki, ugyanakkor ő saját magát szabadságharcosnak tartja.

- A film karakterábrázolása szerintem nyitott kérdéseket hagy. A főszereplő nem klasszikus filmhős, sokkal inkább egy tragikus hibával rendelkező görög hős, akit a bosszúszomj vezérel. A filmben van sok pillanat, amikor rossz dolgokat tesz, és nem szurkolunk neki. Szerintem összetett figura, ahogy Evey erőszakossá válása is összetett kérdés. Látható, hogy bizonyos szempontból ez a sorsa, más szempontból így találja meg önmagát, megint más szempontból manipuláció áldozatává válik. Ezek az elemek együtt komplex képet mutatnak arról, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki azt higgye, használhat erőszakot a politikai nézetei kifejezésre juttatásához. Én erről személyes tapasztalattal rendelkezem, mert Izraelben születtem, és egész életemben foglalkoznom kellett a terrorizmus és az erőszak kérdésével. Számomra ez nem új, ellentétben sok emberrel, akik a nyugati demokráciákban élnek.

Azt hiszem, végső soron az erőszakkal kapcsolatos kérdésekről aszerint gondolkodunk, hogy hogyan kategorizáljuk az erőszakot. A különböző erőszakfajtákat különbözőképpen ítéljük meg, vannak, amelyeket elfogadhatónak és legitimnek tartunk, másokat elfogadhatatlannak és illegitimnek. Azt mondjuk, hogy az állami erőszak legitim, de az egyéni nem az. Azt mondjuk, hogy véletlenül ölni kevésbé rossz, mint szándékosan. Azt mondjuk, egy civilt megölni rosszabb, mint egy katonát, még akkor is, ha a katona 18 éves, és muszáj volt belépnie a hadseregbe. Azt mondjuk, öngyilkosságot elkövetni, miközben erőszakot követsz el mások ellen, rossz, de az életedet áldozni a hazádért, hősies. Ezek közt a kategóriák közt nagyon vékony választóvonalak húzódnak, és néha ezeknek a kategóriáknak a megalkotása ahhoz vezet, hogy bagatellizáljuk az erőszak következményeit, amelyek pedig mindig egyformán borzalmasak. Nem gondolom, hogy a film legitimálja az erőszakot, inkább olyan kérdéseket vet fel, amelyek remélhetőleg ahhoz vezetnek, hogy mindenfajta erőszakot keményebben ítélünk meg.

- Mi vonzott téged Evey szerepében?

- Nagyon érdekesnek találtam, hogy valaki olyannak a helyzetébe élhetem bele magam, aki ezen a változáson megy át: eleinte nem erőszakos, csak megpróbál biztonságban élni a totalitárius társadalomban, aztán már úgy gondolja, hogy elfogadható dolog erőszakos eszközökkel lázadni az elnyomó kormány ellen. Én személy szerint nagyon ellenzem az erőszakot, de el szoktam gondolkodni azon, hogy mi vihet rá normálisnak, jónak, okosnak tűnő embereket arra, hogy úgy gondolják, végrehajthatnak erőszakos cselekedeteket. Ezzel kapcsolatban azt a kérdést szoktam feltenni magamnak, hogy engem mi tenne erőszakossá? Szerintem az, ha valaki megfenyegetné a családomat. És ebből kiindulva már értem, hogy hogyan lehet ezt kiterjeszteni. Mi van, ha valaki a vallási közösségét tekinti a családjának? Mi van, ha valaki a hazáját tekinti a családjának?

- Amikor ilyen komoly munkában veszel részt, az kihat a valós életedre is?

- Nem, azonnal ledobom magamról a szerepet. Amint elhangzik, hogy "ennyi", vége. Azonnal el kell kezdenem nevetni és viccelődni, különben túlságosan is nagy hatással lenne rám a szerep.

- Szerinted utal a film valamelyik konkrét mai országra?

- Pont az a szép abban, hogy egy elképzelt jövőben játszódik, hogy az emberek úgy értelmezik, ahogy akarják. Igazság szerint, ha valamilyen konkrét társadalmi berendezkedésre utal, akkor az a thatcheri Anglia, hiszen az eredeti képregényt abban az időben írták. Az, hogy olyan sok különböző történelmi és mai eseményre vonatkoztatható, az írás egyetemességét bizonyítja.

- Min dolgozol most?

- Befejeztük a Goya's Ghost forgatását, amelyet Milos Forman rendezett, és még idén bemutatják. Most pedig egy Mr. Magorium's Wonder Emporium című gyerekfilmen kezdek majd dolgozni, ami egy varázslatos játékboltról szól.

Forrás: IC Press