Ma vámpír (az Underworldben, ápr. 22-től), maholnap pedig vámpírvadász (a Van Helsingben, máj. 6-tól). Beckinsale szépsége lenyűgöző, s ezt mutatósan hangsúlyozza a dekoltázsát kiemelő történelmi kosztüm, amiben egy jelenet forgatásáról érkezik. A 2003-as Oscar díjkiosztás utáni délelőttön, a hajnali tévéközvetítés miatt kissé álmosan ültünk le beszélgetni a Van Helsing szuperprodukció két felvétele között a Barrandov filmgyár (jól működő) riválisa, a Prágai Stúdió műtermében. filmhu: Gyönyörűen néz ki ebben a jelmezben! Kate Beckinsale: Ó, köszönöm! Az utolsó filmemben (Underworld, 2003) minden nap latex-ruhát kellett viselnem, olyan testhez tapadót, mint a Macskanőé. Ha csak egy fagylaltot bekaptam, már alig fértem bele. filmhu: De nagy örömünkre ott látjuk a mozikban, ahogy a Ferenciek tere felett feszít abban a bizonyos testhez tapadó maskarában. Az Underworldot ugyanis Budapesten forgatták; miként a cím is sugallja, leginkább föld alatt, így nem sokat láthatott Budapestből. K.B.: Főként lepukkant gyárakban, metróállomásokban, aluljárókban dolgoztunk. Az idő sem volt túl jó, a hideg tél közepén jártunk (2002-2003 fordulóján – K.L.). Nagyon kikészített ez a film. Néha azt hittem, ott menten elpusztulok. Sosem volt ilyen kemény munkám. Vámpírt játszom, akinek meg kell küzdeni a fajtabéli lázadókkal.   filmhu: Időnként Lara Croft is megirigyelhetné az ugrásait. K.B.: Pedig Angelina Jolie nagyon jó volt abban a filmben! Két hónapig gyúrtam a technikámat. Gimnasztikát, fegyverhasználatot, küzdősportokat tanultam. Amikor fiatal voltam, még arra sem vettem a fáradtságot, hogy a busz vagy a taxi után fussak, most meg azon kaptam magam, hogy fizikai munkát végzek, és egész jól elszórakozok vele. Drótokra akasztottak, fel kellett ugranom, megfordulnom a levegőben, közben tüzelni, és biztonságosan megérkezni a földre. Kissé bepánikoltam, amikor neki kezdtem. Aznap négyszer kellett elismételnem a mozgássorozatot. Egész jól belejöttem. Kiderült, hogy természetes adottságom van a fegyverforgatáshoz. Azt már nem tudom, hogy Nyugat-Londonban felnőve honnan tehettem szert erre… Talán azért van ez, mert nagyok a kezeim. Inkább nem demonstrálnám az újonnan szerzett tudásom (nevet), mert még baja esne. filmhu: Vámpírfilmből vámpírfilmbe csöppent. Csak nem imádja a műfajt? K.B.: Sosem voltam nagy rajongója, nem vonzottak különösebben ezek a gótikus dolgok. Az Underworld forgatásán minden nap azt mondtam, „gyűlölöm a vámpírsztorikat, nem vállalok el még egyet!” És tessék, itt vagyunk. De az Underworldre azért nem ragasztanám rá egyértelműen a vámpírfilm jelzőt, mert inkább akciófilm, és nagyon modern, már ami a történetet illeti. A Van Helsing pedig elsősorban kalandfilm. Cigánylányt játszom benne, akinek a családja generációk óta küzd Drakula gróf ellen. A fivére már elesett ebben a harcban. Egyetlen családtagja sem mehet a mennybe, a purgatóriumban várakoznak. A lányt elégtétel hajtja. Belebotlik Van Helsingbe (akit Hugh Jackman játszik – K.L.). Képtelen elhinni róla, hogy el tud bánni Drakulával. Érdekes, mókás kapcsolat alakul ki közöttük. Hugh fantasztikusan játssza ezt a szerepet. A legkedvesebb fickó, akivel valaha találkoztam. Képes megvárni reggel egy elhagyatott sarokban, csak azért, hogy rám ijeszthessen valamilyen maszkban. Nagy öröm vele dolgozni, eszméletlenül jó ember, profi és tiszta. filmhu: A filmben használt akcentusa távolról a magyarra emlékeztet. Na jó, egy kis orosz beütéssel. Csak nem az Underworld forgatásán sajátította el tőlünk? K.B.: Nem hiszem, hogy valódi akcentussal beszélnék. Inkább afféle erdélyi beszédmódban, ahogy azt elképzelem. Nem volt időm arra, hogy a forgatás előtt megtanuljak egy akcentust, ami nagy szégyen, mert imádok ezzel szöszmötölni. filmhu: A Pearl Harbor – Égi háborúban (2001) futott be. A film azonban nem aratott osztatlan sikert. K.B.: Akkoriban fogalmam sem volt róla, mibe csöppentem. Épphogy megszültem a gyermekem, és hirtelen a nagy hollywoodi gépezet kellős közepén találtam magam. Elborítottak a méretek. Főleg az, mennyi sajtós munkát kellett a film készítése után végeznem. Jól elképedtem azon, hogy már rég befejeztem a forgatást, de egy év múlva mégis hónapokig adtam az interjúkat. És mindenki azzal jött, hogy mennyire utálja a filmet! Nem fenékig tejfel ilyen körülmények közt népszerűsíteni egy mozit. Olyan önmagát vállon veregető, hazafias stílusú amerikai film volt, amiben saját jó szántamból nem vettem volna részt. De kipróbáltam. A film egyes részei kifejezetten jól sikerültek - ami a harcokat illeti, nagyon sok kutatást fektettek a tényszerűségükbe. Nem hiszem, hogy megérdemelte azt az utálatot, ami rázúdult. filmhu: Magával viszi a kislányát a forgatásokra? K.B.: Igen. Négy éves, és lázba hozza a filmkészítés. Azt mondogatja, reggel azért kel fel, hogy találkozzon Frankensteinnel. Én meg azt hittem, halálra fogják rémíteni ezek a szörnyek! De ő simán odasétál hozzájuk, és kitekeri a nyakukat. Természetesen fel akarja próbálni az összes jelmezt, amit meglát. Felveszi a cipőt, és kijelenti, hogy megy szerepelni. Színésznek lenni azért is jó, mert a munkába mindig magammal vihetem a gyerekem, legalábbis addig, amíg nem kell iskolába járnia. Ha eléri azt a kort, akkor talán többet fogok írni (Beckinsale már tinédzserként jeleskedett egy országos irodalmi pályázaton – K.L.). Az Underworld kis produkció volt, nagyobb mértékben vettem részt a létrehozásában, az előkészítésében, az írásában, mint az eddigi filmjeimben. Azt hiszem, folytatnom kellene ezt a módszert. De addig is itt van mellettem a lányom. filmhu: Miért költözött át Londonból Los Angelesbe? K.B.: A Pearl Harbor után rögtön elkezdtük a Szerelem a végzeten (2001) forgatását, mert a színész-szakszervezet sztrájkjának lehetősége benne volt a levegőben. Aztán megtörtént szeptember 11., és én L.A.-ben maradtam. Körülnéztem, kiválasztottam egy házat. Épp elég női szerep akad Hollywoodban, hogy nekem is legyen helyem a nap alatt. filmhu: Tisztán karrierje érdekében tette meg ezt a lépést? K.B.: Bizonyos szempontból igen. De az is szerepet játszott benne, hogy nem akartam véget nem érő transzatlanti repülőjáratokon eltölteni a fél életem. Havonta többször is megtettem azokat a tizenegy órás utakat. Kalifornia maga a napfény. Ez rádöbbentett arra, hogy valójában milyen szürke, felhős hely Anglia. A lányomra minden nap kész cirkusz volt ráerőltetnem az esőkabátot Londonban. Los Angelesben nincs ilyen problémánk. De minden ünnepet otthon töltünk a család körében. filmhu: Ha egyik filmből ugrik a másikba, mikor van ideje társasági életre? K.B.: Nem vagyok valami nagy klubozós típus, jobb is így. Per pillanat éppen Colin Farrell-lel randizgatok, ami nagyszerű dolog (három hónap múlva, 2003. nyarán azonban Len Wiseman rendezőt jegyezte el – K.L.). Az ember könnyen odajuthat, hogy egyik forgatásról a másikba esik, és szépen elveszti a kapcsolatát az élettel. Szerencsére velem ez nem történhet meg, a lányom visszahúz a valóságba.